Debreceni rendelő: +36 (52) 531-933   |   [email protected]

Izomszakadás

​A jelenség

Az egészséges emberi test körülbelül 40-45%-át teszi ki vázizom. Izmaink azon fajtája, melyet akarattal befolyásolhatunk és a mozgási szervrendszerünk aktív része. Ezek egészsége kimondottan fontos lenne, ám mégis az emberek nagyrésze, főleg hobbisportolók 35-50 év között túlterheli testét, pedig izmaik rugalmassága már nem a régi, a test regenerációja pedig lassabb. Általában elég egy rossz mozdulat és izomrostjaink folytonossága megszakad, akár részlegesen, vagy súlyosabb esetben teljesen. Leggyakrabban érintett területek a vádli és a comb izmai, de ritkább esetekben a has és a kar izmai is szakadhatnak.

Csoportosításuk

A károsodás súlyossága és a keletkezés eredete szerint beszélhetünk többféle izomsérülésről. Az izomhúzódás mérsékelt fájdalommal járó sérülés, amikor a rostok megnyúlnak és mikroszakadások keletkezhetnek. Az izomszakadás attól függően, hogy a rostok részlegesen vagy teljesen szakadnak meg, már funkciókieséssel járhat. Akut a sérülés, ha valamilyen balesetből eredeztethető és krónikus, amikor például helytelen testtartástól, terheléstől észrevétlenül de folyamatosan nyújtjuk izmainkat.

Izomhúzódás esetén enyhébb fájdalom és esetleg keletkezhet duzzanat, véraláfutáshoz hasonló elszíneződés. Izomgyengeség miatt a mozgás fájdalmas de még megmarad. Ezzel ellentétben izomszakadáskor a sérült végtag nehezen vagy akár egyáltalán nem mozgatható, duzzanat és vérömleny alakul ki, külalakja megváltozik. Éppen a jelentősebb fájdalom és a jobban látható tünetek miatt izomszakadással az ember már orvoshoz fordul, míg az izomhúzódás gyakran kezeletlen marad.

Diagnózis

Míg izomhúzódással nem igazán fordulnak az emberek orvoshoz, a sportolók ellátása nélkülözhetetlen, kezelésüket gyógytornászok, masszőrök és a sportorvos végzi. Az izomszakadást először megtekintik, megtapogatják, passzívan megmozgatják így körülbelül fel lehet térképezni a sérülés helyét és mértékét. Azonban a teljes mértékű pontosság érdekében, ultrahang vizsgálat, esetleg MR, vagy súlyosabb esetekben akár, csontos tapadás esetén, röntgenre is szükség lehet.